Vasárnap volt terep. Kemír nagyon vad volt bent, még az edző is megküzdött patavakarásnál vele, pedig neki szóra szokta adni, most 10 percig hisztizett, ugrált, csípett.
Nyereg alatt is nagyon be volt sózva a feneke, állandóan el akart szaladni, bár a többi ló is aktívabb volt, mint szokott. Biztos a hidegtől.

Végre volt egy picike köd is. Közel sem akkora, mint amilyenben vágyom lovagolni, de a semminél több.

Egy kis otthoni íjazás

Szombaton elmaradt az íjászat, úgyhogy kénytelen voltam itthon ügyködni valamit.
Lőttem a rendes hátteres céltáblára messzebbről, a háttér nélküli farkasra kicsit közelebbről, hátha kevesebb megy így mellé (3 szállt el, 2 meglett egyből, 1-ért pedig fél órán át túrtam az avart), végül kivégeztem 4 lufit. 2 lövés kellett hozzá, hogy rájöjjek: közelre nem kéne teljes íjkihúzással lőni, és akkor jobban lehet célozni.