Péntek délután csörög a telefonom, látom a fickó hív. Na gondoltam valami gáz van és nem jön össze a verseny.
Félve felvettem: nevetve közölte, hogy 2 dolgot hagyott el: a lovamat meg a szemüvegét. Kezdeti döbbenetem után megkérdeztem mindezt hogy sikerült? Elmesélte, hogy levitte a 2 lovat Bakonykoppányba, aztán az egyikkel felment a Kőris-hegyre a kilátóhoz, ahol is felhívták, hogy megvan a lova. Ő csodálkozva kérdezte, hogy miért eltűnt? Mondták igen, elszaladt, de ne izguljon, Bakonybélben megfogták a vadászok, és vissza is hozták. Mindezek ellenére ő lerobogott a hegyről, sietett vissza és közben elhagyta a szemüvegét.
Szóval a ló előkerült, nem lett nagy baja, használható másnap, viszont vigyek neki szemüveget. Fel is markoltam az otthoni nem csekély szemüvegkészletet, és vittük másnap.
Szombaton sikerült késve leérni, de nem baj, még így is sokat kellett várni a megnyitóig.
Viszonylag nagy sorszámot húztunk, úgyhogy nagyon elpunnyadtunk, szépen ráérősen eszegettünk... Én felnyergeltem a lovam, de a nyeregtáskát nem tettem még rá, gondoltam ráér az. Fickó kérdezte lovagoltam -e már hackamorral? Én persze nem. Nem baj, itt az ideje elkezdeni. Úgyhogy megkaptam a rikító narancssárga kantárt.
Indulás előtt 20 perccel társam még vígan falatozott és beszélgetett, gondoltam akkor ráérünk. Én is csak ott lébecoltam, de ő hirtelen felpattant: úristen, 10 perc van indulásig! Futás le a lovakhoz, nyeregtáska fel, heveder meghúz, kantár feltesz, már épp szálltam volna fel, mikor a kezembe nyom egy martingált. Na akkor gyorsan a ló nyakába akasztottam, szár szétcsatol, karikákon átfűz, visszacsatol. 4 perc indulásig. Fűzném be a hevederkarikába az alját, és akkor látom: nem lehet szétcsatolni, a hevedert kell belefűzni. Ááááááááá!!!!
Heveder kicsatol, 2 perc indulásig, átfűz, meghúz, ló hisztizik mert becsíptem a bőrét. Lazít, igazít, húz, igazít, gazdi rám kiált: miért nem vagy még nyeregben?!?! Én: szállok már egy pillanat.
Uccsó húzás, felpattantam, elhelyezkedtem, sétáltam 2 kis kört a cél körül, és már startoltunk is természetesen ezerrel vágta helyből.
A nézők azt várták hogy a derékszögű kanyarban majd jól leborulok, mert még egy fa elől is el kellett hajolnom, de nem tudták, hogy lovagoltam már a fickóval, és megszoktam, hogy mindenhol átrobogunk, és fent kell maradni.
Utána gazdi zsörtölődött, hogy jól elcsesztük, nem melegítettünk be. Gazsi (a ló akin mentem) nagyon fel volt pörögve, én meg nem tudtam a hacamorral másképp kéne -e bánni mint pl. egy feszítős kantárral, úgyhogy próbáltam húzkodni. Eredmény: a ló füle az arcomat piszkálta, de lassítani nem igazán akaródzott neki.
Jó sok vágta után már nem kellett birkóznom vele, ment szépen.
Kiértünk egy majorhoz, a fickó bement a bozótba, engem elküldött a túlsó felére. Még oda se értem, kiabál, hogy ott a pont, miért nem vagyok már ott?!?! Odavágtáztam, leugrottam a paciról, rohanok a bokrok fele, mögöttem üget a ló, erre rámkiabál a fickó: hova mész, itt a pont!!
Átrohantam oda, lyukasztok, mennék el, erre: Mondtam hogy kettőt lyukassz!!
Ja tényleg, nyeregtáskából kibányásztam a pót papírt, azt is kilyukasztottam, visszatömködtem, húztam még egyet a hevederen, erre lecseszett, hogy miért nem vagyok már a lovon?!?!
Jól van na. Gyorsan felmásztam, azt se várta meg, hogy sikerült -e kegyelt találnom (amúgy tök véletlenül igen), full vágta át a mezőn, a major mellett, végig hosszú földutakon. Így menet közben lejtőn lefele nem igazán mertem a lyukasztókártyát befűzögetni a gerincvédőm alá, úgyhogy csak ráharaptam és lobogtunk a szélben.
Már kezdett fájni a szám, mire végre visszakapcsoltunk ügetésbe, és gyorsan eltettem a kártyát. Bementünk az erdőbe keresni a kis bükköst. Megint elküldött arra ahol nincs a pont, és ismét oda kellett verekednem magam hozzá, megint lecseszett, hogy miért nem vágtában szelem át a dzsindzsát.
Leugrottam, 1 lyuk, 2 lyuk, eltettem. Megmásztam a lovat menet közben, mert hogy a fickó elindult, lovam meg utána. Átlendültem, de ó jajj, hülyén áll a kengyel és nem bírom a lábamra rúgni ügetés közben hirtelen. Aztán jött a pánik: mező, full vágta következik, és az utolsó pillanatban ahogy beugrott a ló vágtába, fellibbent a kengyel, gyorsan beletoltam lábom, és már ment is a száguldás.
De miért fáj ennyire? Lenéztem, naná hogy jól meg volt tekeredve a kengyelszíj, és nyomta a lábszáram de brutálisan. (másnapra hatalmas kék foltom lett tőle) Mikor a fickó megállt térképet nézni ügetésben, akkor gyorsan lerúgtam a kengyelt és némi kézi rásegítéssel kitekertem és normálisan elhelyeztem.
Aztán megint vágta föl le mezőkön, megint beküldött a dzsindzsába, felért a térdemig, aztán patakmedren is át kellett menni, jött közbe a fickó is, és lecseszett, hogy ne arra menjek amerre ő. Akkor elmentem más fele, de amint eltűntem a látóteréből, már kiabált, hogy hol vagyok és arra menjek.
Egy kis mezőn a térképet nézegette, és intett, hogy menjek be ott az erdőbe. A sűrű növényzetből kiugrott valami dámvad szerű lény, Gazsi meg sem rezdült. Pár métert be tudtam menni, de akkor Gazsesz majdnem felnyársalta magát egy letört, vastag, ágas bogas faágra, úgyhogy kitolattam, és inkább más felé mentünk. Még párszor szétváltunk mire meglett a pont.
A ponttól 5m-re leszálltam a lóról, és bevezettem a bokrok közé, itt jól le lettem cseszve, hogy miért nem a pontig vágtáztam. A ló sem könnyítette meg a dolgom, 2x kiverte a kezemből a lyukasztót, aztán rálépett a lábamra és felkent egy fára, eközben le lettem kiabálva, hogy marha lassú vagyok. Aztán megcsípett a csalán is mire kivergődtem a bokrok közül. Felmásztam az állatra, jó sokat vágtáztunk jó szar földúton, erre vágtázhattunk vissza mert kerítésbe ütköztünk.
Bevágtattunk az erdőbe, hamar meg lett a kis tölgy nevű pont is, leugrottam, lyuk, lyuk, megint le lettem cseszve, hogy ne tököljek, visszamásztam, vágta tovább, fel az erdőn, aztán vissza mert mégsem arra kellett menni.
A fenyvesben is elküldött jó messzire, megint ő talált pontot, és lecseszett, hogy ha szól akkor hanyatt homlok vágtázzak oda. Lyukasztottam, másztam, és ismét száguldottunk tova.
Bevágtáztunk egy fenyvesbe, valami patakmeder mellett végig, aztán kerestük a kövi pontot. Megint nekem kellett bemenni a szúrós szarok közé, alig bírt menni a ló, lassan araszoltunk, már tök jól bementem, erre kiabál hogy ott a pont. Basszus, vissza az egész.
Szépen törtünk át a szúrós dzsungelen, erre kiabál, hogy hol a francban vagyok?! azonnal vágtázzak oda!! Megpróbáltam ügetni legalább, de szegény lóra ráakadtak a szúrós dolgok, belegabalyodott, úgyhogy a vége az lett, hogy pár ugrással ment ki a ló a kevésbé szúrós részre.
Odaértem a ponthoz, lyukasztottam, közben megkaptam a szokásos lecseszést (miért nem vágtattam oda?!, másszak már fel!!!), és vágtáztunk tovább.
Átnyargaltunk sok sok mezőn, kezdett a táj Sümegre emlékeztetni, már azt hittem sosem állunk meg, de végül megálltunk a villanyvezetékeknél, mert teljesen eltévedtünk. A lovak lihegtek, csurom vizesek voltak, én nem különben.
Gyorsan ittam egy kicsit, közben a böglyöket csapkodtam Gazsiról. Pár perc után vágtáztunk vissza a szép mezőkön, bementünk erdőkbe, kiszáradt búzatáblába, további mezőkre...
Az egyik mező völgyes részén visszakapcsoltunk ügetésbe, mert nagyobb növényeken vágtunk át, mint a lovak. Nyújtogatták is a nyakukat, hogy lássák merre megyünk. Mire kiértünk a lovakat irgalmatlan méretű böglyök lepték el, de aztán a menetszéltől sok lejött, én is lecsapkodtam amiket láttam.
A kis nyírfa keresése is elég necces volt, mentünk össze vissza, a fickó már tök ideg volt, aztán csak meglett. Leugrottam, lyuk lyuk, felpattantam, és kérdezte mi a kövi pont neve? Közben már ügettünk.
Megnéztem, mondtam, és mire felnéztem pofán csapott egy nagy fenyőág. De jó. Alig tértem magamhoz, már vágtattunk is tovább.
Megint sikeresen eltévedtünk, és össze vissza vágtáztunk erdőn mezőn.
Elkerültünk egy turistacsapatot, a fickó beküldött az erdőbe, hogy ott lesz valahol a pont. Beverekedtem magam, és tényleg ott volt nem olyan messze. Gyorsan lyukasztottam, felmásztam a mozgó lóra, és kivergődtem az útra.
Jött a fickó gyorsan, és száguldottunk le egy mező felé, de a kanyarban beértünk a turistákat, akik rémült arccal ugráltak félre a vágtató lovak elől. Társam sík ideg volt, már semmivel nem foglalkozott, én még odanyögtem így suhanás közben egy köszönjük-öt, húztunk tovább.
Az erdőben volt egy árkos pont. Oda is egyedül küldött le, de lyukasztás közben majdnem rám esett a ló, úgyhogy nem lyukasztottam 2.-at, inkább kimenekültem onnan lovastul.
Hamar meglett az akácos pont, ott is tök gyorsan leugrottam, lyuk lyuk, de azért jól lecseszett, alig másztam fel a mozgó lóra már vágtázott le a mezőn. Én elkaptam Gazsit, és addig ügetésben tudtam tartani amíg lihegve lehajoltam és kengyelbe tettem a lábam (már nem volt erőm irányba rugdalni a kengyelt).
Innen már végigszáguldottunk haza, egy derékszögű füves kanyarnál majdnem eltaknyoltunk, közben egy bogarat is begyűjtöttem szemmel, de nem volt lehetőség foglalkozni ilyen apróságokkal.
A beérkezésnél annyira gyorsan jöttünk, hogy apunak nem sikerült normális képet csinálnia, bár ehhez hozzá tartozik hogy nem igazán megy még neki a gyors + - zoom.
tudom, megtekeredett a szár, de a kengyel valahogy fontosabb volt...
Jól leégtem, sok bokor, fa meg mindenféle összekarmolt, tüskéket, kék foltokat is gyűjtöttem, de még ezek, és állandóan hisztiző társam mellett is élveztem a terepet.
A következő két versenyre nem mentem, viszont a szeptemberi sümegire megyek mindenképp, és ha minden terv szerint alakul, akkor a kedvenc foltos pónimon :)
